Frankfurti iskola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Max Horkheimer (elöl balra), Theodor Adorno (elöl jobbra), és Jürgen Habermas a háttérben, jobbra (Heidelberg, 1965)
Az intézmény épülete Frankfurtban

A frankfurti iskola megnevezés a marxista alapú kritikai elméletet képvviselő gondolkodók egy csoportjának és elméleteiknek megnevezésére használatos. Az „iskola” kezdetét az jelöli, amikor 1930-ban Max Horkheimer lett a Frankfurti Egyetem Szociológiai Intézetének (Institut für Sozialforschung) igazgatója. A (nem hivatalos) „frankfurti iskola” megnevezéssel illetett gondolkodók ugyanis valamennyien kapcsolatban álltak az Intézettel. Az iskola ugyanakkor sohasem intézményesült, inkább általánosan használják.

Az iskola képviselői, elsősorban Theodor Adorno, Max Horkheimer, Walter Benjamin, Herbert Marcuse, Jürgen Habermas, Alfred Schmidt(wd) élesen bírálják a monopolkapitalista társadalmat, de elutasítják a szovjet mintájú szocialista fejlődés alternatíváját, s a konzumkultúrával a radikális avantgardizmust állítják szembe.

A Frankfurti iskola 11 stratégiai célja[1][szerkesztés]

  • Létre kell hozni a rasszista bűnözés formáit és meg kell alkotni a gyűlöletbeszédet tiltó törvényeket.
  • Folyamatosan változnia kell az élet minden dimenziójának, hogy létrejöjjön a teljes zavarodottság állapota.
  • Az iskolákban elő kell segíteni a maszturbációs propagandát. Ezt ötvözni kell a homoszexualitás népszerűsítésével a gyerekek körében, és az iskolán belül is meg kell honosítani a pornográfia valamilyen változatát.
  • Szisztematikusan alá kell ásni a szülők és a pedagógusok tekintélyét.
  • A bevándorlás nagymértékű fokozásával meg kell gyöngíteni a nemzeti önazonosságot, és elő kell készíteni faji háborúk kirobbantását.
  • Az alkoholizmust és a kábítószerek élvezeti cikként való használatát szisztematikusan támogatni kell.
  • Elő kell segíteni a szexuális devianciák széles körben való elterjedését a társadalom minden rétegében.
  • Megbízhatatlanná kell tenni a jogrendet és elfogultan kell viselkedni a bűncselekmények áldozataival szemben. Nagy mértékben növelni kell azoknak a számát, akik rá vannak utalva az állami segélyekre.
  • Ellenőrizni kell és nívótlanná kell tenni a tömegtájékoztatást.
  • Bátorítani kell a családok felbomlását és a házasság mint intézmény megszüntetését.
  • Minden vonatkozásban támadni kell a kereszténységet, és üressé kell tenni a templomokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]